És most jöjjön az a dolog ami rendkívüli inspirációt adott az egyik képhez. A Műv. Ház faliújságján egyik reggel megjelent több vers. (Kézirat, fénymásolva.) Csak az egyiket sikerült megmenteni. A költő, Vigasztaló az alábbiakkal szólította meg a figyelőket:
Elérkezett az a hajnal
Elérkezett az a hajnal,
Melyre már régóta vártam.
Üzenetemnek hallható lett szava.
Feléledtek a szívek,
s megnyíltak a jóságra.
E sok jóságos szív
Minden gonoszt eltipor.
S láncon majd ott sír
A galád főgonosz
És ezer esztendeig kínlódva ordít.
Vigasztaló
És most lássuk a képeket!
Napokig olvasgattam a verset és nem hagyott nyugodni ez a titokzatos falusi költő. Bevallom nyomoztam is utána a helyi kocsmában is, meg máshol is...
Elérkezett az a hajnal, 2010 (kollázs, akril, tojástempera, 50 x 35 cm) |
Ugrás 2010 (Kollázs, akril, tojástempera, 50 x 35 cm) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése