utórezgés

  Most sikerült csak lefotózni a vámospércsi művésztelepen készült néhány munkát.( Ezekből most csak kettő lesz látható.) Az újonnan kipróbált tojástempera módszerrel is belefestettem. Nagyon szép selymes felület jött létre, (a tojással való bekenés után) és ezt meg is tudtam tartani, amikor vékonyan átkentem festőszerrel. Mint záróréteggel, ugyanis a tojás vízoldékony marad.

És most jöjjön az a dolog ami rendkívüli inspirációt adott az egyik képhez. A Műv. Ház faliújságján egyik reggel megjelent több vers. (Kézirat, fénymásolva.) Csak az egyiket sikerült megmenteni. A költő, Vigasztaló az alábbiakkal szólította meg a figyelőket:

Elérkezett az a hajnal

Elérkezett az a hajnal,
Melyre már régóta vártam.
Üzenetemnek hallható lett szava.
Feléledtek a szívek,
s megnyíltak a jóságra.

E sok jóságos szív
Minden gonoszt eltipor.
S láncon majd ott sír
A galád főgonosz
És ezer esztendeig kínlódva ordít.

Vigasztaló

És most lássuk a képeket!
Napokig olvasgattam a verset és nem hagyott nyugodni ez a titokzatos falusi költő. Bevallom nyomoztam is utána a helyi kocsmában is, meg máshol is... 

Elérkezett az a hajnal, 2010 (kollázs, akril, tojástempera, 50 x 35 cm)

Ugrás 2010 (Kollázs, akril, tojástempera, 50 x 35 cm)

reggel

Apoteózis

  A kis presszóból kilépve a szokatlan éleslátás új élménye megdöbbentette. Eddig a részleteket a mindennapok homálya takarta el,  de most minden friss volt. Az éles körvonalak újszrűsége - magának is kissé kellemetlen volt bevallani- valamilyen maghatódottságot hozott felszínre. Szemben egy hatalmas fekete Lexus csomagtartójába kardvirágokat pakolt egy köpcös, kopasz férfi. Bőrdzsekijének feketéje szokatlanul recsegett a reggeli párábam. A több fordulónyi virág majdnem színültig tölttötte  meg a csomagtartót. Vajon ki lehet az a szerencsés nő, aki ezt a virágözönt megkapja? Mert az, hogy nő az illető, nem volt kétséges. Egy ideig figyelte a jelenetet, csak állt, és a könnyed, harmatos levegő (minha mindent vékony vízfátyol borított volna) részévé lett. Finoman csillogott, azaz nem is, hanem  belülről ragyogott minden. Elindult, és a lépésekkel sem szakadt meg ez az érzés.
Mostmár mindig így lesz?
A hajnali utcán  csak néhány autó gurult, na meg a Lexus, ami lassan húzott el mellette, de  már nem volt sejthető milyen rakományt visz. Az üvegei idegenül feketén csillogtak, mint a frissen olvasztott szurok. Jó volt így, megfigyelőként, tétlen szemlélőként szétnézni. Csak átfolyt rajta a híg reggeli élet.

Öreg baka doboza