II. Bestiarium Hungaricum (Vámy Adorján naplórészletei)


Vámy Adorján

Bestiarium Hungaricum


Az idő, mellyben lakozunk, nem kedvez a’ tudomány’ és a magos művészetek’ gyakorlóinak, pedig olly sok újdonatúj masinéria, idea, és más efféle teremtődött meg az emberi elme’ akaratjából, hogy azoknak leírásuk mind máig restantiája a tudós társaságoknak. Azon fölül pediglen, a’ ritka és különös állatok’ sora fedeztetett föl a’ teremtett világ’ vizsgálgatói által. Pedig a’ neves tudós társak skrupulusaikat nem átallották a’ tekintetes Akadémia elé botsátani!
Mindezeknek okán rajzolám meg a’ furtsa teremtmények’ mását, és a’ róluk szóló legendák’ és mendemondák’ szigorú vizsgálata után jegyzettem le tulajdonságaikat. Ezeknek jó részét enmagam rajzolám meg elsőül, és természetük’ vonásit is enmagam vetettem papírra. Hányattatásaimnak, mellyek előre vivének nem csupán a’ tudományban, hanem a’ jó keresztényi becsűlet gyakorlásában, nagyobbik felök Magyarhon szélső részeire vittenek. Azonban a’ keleti utazásaim’ során számos tsudálatos lény került szemeim elejibe, ezeket rendre le is rajzolám, és az egyszerű emberektől róluk mondottakat lejegyzém. Okulására mindenik tudást ohajtó embernek, és bizonyságul a’ magas Akadémia’ sokasodó kérdéseire mellyek már a külországokbéli periodicusokat is elérték.


A’ VIZI USZTONY alakjárúl és természetirűl

 

Némellyik tudományban járatos kolléga, ki nem esméri az Al-Duna’ mindennemű élő lényeit, nem átallja igaztalannak mondani a’ vizi usztony létezését. Pedig ez a’ különös teremtmény, egy dunai halász’ hálójából kiemelvén megtaláltatott! A’ helybéli emberek gyakorta mesélének egy bikafejű, hatalmas halról, a’ melly érti az emberi nyelvet is, és ha bötsmérlő szavakkal felmérgesítik, a’ csolnakból is kiveti káromlóját. Ezért vannak olly csendességben a’ halászok a’ vízen. Azon kívűl békés állat. Küllemére nézvést ezeket mondhatom: feje hasonlatos a’ bikabornyúéhoz, tsakhogy hosszú bajussz, és minden más tsüllöngők kerítik arczát. Teste nem nagy, halhoz hasonló uszonyai vannak, alúl-felűl párossan. Farka rövid, de erős, ezzel hajtván magát sebesen úszik. Mivel hatalmas ereje vagyon, eltépi a’ halászok’ hálóit, imígyen tsak nehezen keríthető kézbe. Tápláléka mindennemű kicsiny hal, de ha horoggal akarják megfogni, tsalétkűl fényesen tsillogó aranypénzt kínálnak, mivel nagyon kévánja a’ fényes holmit. 





A’ réti görődiny, avagy lélek-rabló
Utazásaim során, mellyeket Transylvániában tevék, az egyszerű pórnéptől sok tsudálatos mesét és legendát hallottam a lélek-rabló madárról, vagy ahogyan a Keleti Kárpátokban neveztetik görődiny. Ez a’ teremtmény első szemre közönséges madárnak tetszik, ebből a’ nemzetségből pediglen éppen a böblömbikához hasonlatos. Testének magassága nem nagyobb, mint az egy esztendős gyermeké, ámbátor némellyik közűlük nagyobbatska is lehet, a’ hogyan nékem azt a’ Gyergyói esztenákon mesélték. A’ különös madár’ nyomának felkutatása és megpillantása végett nem röstelltem a’ magos hegyek tetejére is felhágni, ‛s a’ medvék ‛s farkasok által látogatott vizes zsombékokat bejárni. Vezetőműl a’ helyi pásztornép közűl fogadtam meg úti társamúl azt, ki a maga is látta a’ vágyott állatot. A’ szerény étek és szállás, mellyet magamnak itt fellelhettem, nem riasztott el ideámtól, melly szerint meglelem, szokásait lejegyzem, és külső formáját le is rajzolom Magyarhon’ tudós elméinek okúlatára. Midőn kísérőmmel, Köllő Péterrel bevettük magunkat a’ rengetegbe, az estvéli tűz mellett újra és újra elmondá, mit a’ madárról tud. Neve, melly közönségesen tsak görődiny, mutatja hajlokának furtsa voltát, miszerint kő- vagy földrakások alatt hál, mellyeket maga ró öszve magának. Ennek alatta hosszú időt tölt és tsak éjszakára búvik elő. Ha mégis napvilágnál előmerészkedik, óvatosan jár-kél és legott visszamegyen rejtekére, mihelyt éhét elverte. Mert békákkal, kélgyókkal és egyéb effajta tsúszó- mászókkal él, de mint másik neve is mutatja, a’ kisebb gyermekek’ jajszava is élteti. Felettébb kedveli a’ tsetsszopók és pendeles gyermekek sírását, és mondják, ha elégszer hallja eme keservet, a’ lelket is kihúzza hüvelyéből, ‛s ennek utána az így maradott emberpalánta álomtalanul tengődik. Az eltévedett, elkódorgott kicsiny gyermek erős veszélyben vagyon tőlle. Éppen e’ miatt a’ környékbéliek már az újszülöttek’ nyaka köré is vékony szíjon kapormagot kerítenek, mert ennek szagát nem állhatja. Színe a’ földéhez hasonlatosan barna, de lába és tsőre – melly egyenes és 4–5 hüvelyk hosszú – fekete. Lábai nyurgák, nyaka rövidetske. Szemei nagyok és mirigyes ragyás bőr keríti, melly kékes színű. Nem ajánlatos lakóhelyén háborgatni, mivel hangja rettenetes, a’ felnőtt embert is rémiszti. Ennek hallása sokáig nehéz ludvérces álomlátást teend. Ha bátorságod erőss, úgy tudod megpillantani, ha tsalétkül gödölye’ máját veted ki. Az aura-mérő gépellyel, mellyet magam alkoték, meg is mérém az erőss sugározmányt, melly körűle vagyon. Ennek rajzolatja, az embrétől erőst különbözik, de mértéke olykor erősb lehet.